A cikket várhatóan 6 perc alatt tudod elolvasni.

Adod vissza a kekszemet, te majom!

Ha már Malagában voltunk, Gibraltár kihagyhatatlan
Még egy ilyen pofátlan népséget, mint a szikla majmai!
Amilyen kicsi ez a terület, olyan változatos

Előző napi Alhambra túránk után ismét nagy útra indultunk reggel. Ezúttal Nagy-Britannia tengerentúli területét, Gibraltárt vettük célba. Társaságunk zöme már elindult hazafelé, ezúttal csak két autóval indultunk útnak Editékkel.

Érkezés Gibraltárra sok furcsasággal

Útközben már a sztrádáról rendkívüli kilátás nyílt a sziklára. Meg is álltunk hát egy pihenőben megcsodálni és fotózkodni. Továbbindulásunk előtt biztos ami biztos alapon ellenőriztük papírjainkat. Tudtuk ugyanis, hogy a gibraltári belépéshez okmányok kellenek. Arra azonban nem számítottunk, ami a határon várt ránk.

Azt gondoltuk, kiint minket majd egy angol rendőr, ha éppen ellenőrizni akarja  papírjainkat. Ezzel szemben egy megerődített határállomást találtunk komoly ellenőrzéssel, terelt forgalommal. A brit-spanyol ellentét sokkal nagyobb lehet e terület esetében, mint mi azt elképzeltük. Ez mostanában, a BREXIT körüli anomáliák felszínre kerülésével egyre nyilvánvalóbb.

Tetszik a cikk. Hol értesülök róla, ha új cikk jelenik meg?

Mikor bejutottunk végre brit földre, egyszer csak lement előttünk a sorompó, pirosan kezdett villogni a fénysorompó. Éppen elkezdtünk furcsálkozni, sehol egy sín, hatalmas placc van csupán a két sorompó közt, mikor is leszállt előttünk az easyJet gibraltári járata. A leszállópályát biztosította a sorompó…  Elgurult a gép előttünk, felment a sorompó, mehettünk. A futópálya vége a tengerbe nyúlik. Nem csoda, hogy ez a reptér a világ tíz legveszélyesebbje közt van számon tartva.

Héraklész oszlopai és a Szent Mihály barlang

Elsőnek megálltunk a Pillars of Hercules emlékműnél. A görög mitológiában nevezték Héraklész oszlopainak a gibraltári szorost. Utána meglátogattuk a Szent Mihály barlangot. Egy hatalmas barlangrendszer része, a legendák szerint akár Marokkóba is át lehet sétálni benne. Már a neandervölgyi emberek is lakták. Manapság gyönyörű cseppkő alakzatait különleges fényekkel világítják meg, és hangversenyeket tartanak benne. Gyönyörű.

A majmok sziklája

A belváros közelében megálltunk egy nagy parkolóban. A közelből indulnak a kisbuszok a szikla tetejére. Mehettünk volna kötélpályán is, de ez a módszer szimpatikusabb volt. A sziklára nem juthat fel más jármű, csak ezek a licensszel rendelkező kocsik. Felfelé több helyen megállnak, lehet csodálni a kilátást és találkozni a majmokkal. Gibraltár ugyanis az egyetlen hely Európában, ahol szabadon élnek majmok. Sok elképzelés van, hogy a csudába kerültek a sziklára, de valójában senki sem tudja pontosan.

Indulás előtt elmondták a szabályokat. Növényt letépni, sziklára mászni, majmot etetni tilos. Keskeny hegyi úton indultunk felfelé, egyszerre egy jármű fér el. Az első megállónál már vártak a majmok. Nagyon érdekes találkozás, egészen közel engednek magukhoz. Amikor egy szempillantás alatt kirámolták Zoli hátizsákjából a reggeli kávéja mellől maradt cukrot, rájöttünk, túl közel is. Cipzár, tépőzár nem akadály. Állandóan figyelnek, és az első adandó alkalommal pofátlanul lecsapnak. Mellesleg tündériek, főleg a kicsik. Ez lett Viki veszte.

Találkozott ugyanis egy egészen kicsi majommal, aki rendkívül hitelesen adta elő a Két percen belül éhen döglöm című darabot. Megvárta, hogy egyedül maradjanak ketten, és kinyitotta övtáskáját, hogy a tiltás ellenére megmentse a biztos haláltól szegény ártalmatlan párát. Erre várt csak a kis szélhámos, azonnal ráugrott Vikire, a hajába kapaszkodott, és gyakorlott mozdulatokkal kezdte kipakolni az övtáskát. Mivel Viki enyhén segítségért kiáltott, és több más majom felé tartott, páran közbeléptünk és megmentettük. Félelmetes volt.

Ementáli szikla

A szikla tetejéről pazar kilátás nyílt. Amerre néztünk, mindenütt hajók voltak a tengerszorosban. Mint minden valamire való tengerparti szikla felett, e felett is folyamatosan rajzanak a sirályok.

A sziklát különböző korok katonai erői úgy átlyuggatták, mint a sajtot. Ember feletti munkával ágyúkat vittek a hegyre, és bevehetetlen erőddé varázsolták azt. Legutóbb a II. világháborúban ellenőrizték innen a szorost. A túra tartalmazott egy belépőjegyet az egyik alagútba, amiben viaszfigurák mutatták be a különböző korok hadviselését a világháborús brit katonákkal bezárólag. Érdekes volt.

Trafalgar Cemetery, Main street

Mikor újra leértünk a tengerszintre, a belváros felé vettük az irányt. Útközben betértünk a Trafalgar temetőbe. Itt nyugszanak a trafalgari csatában megsérült, majd Gibraltáron elhunyt katonák.

Érdekes hely Gibraltár. Erősen keveredik a spanyol andalúz és az angol jelleg. Az utcanévtáblák, emléktáblák fele spanyol csempe, másik fele tipikus angol öntöttvas tábla. A jobb kormányos, angol tengerentúli rendszámú, GBZ felségjelű autók az út jobb oldalán közlekednek. Az utcákon bobbyk járőröznek az angol pubok előtt. Tipikus angol ajtós házak állnak a városban mediterrán növény zuhataggal az erkélyükön. A városban mindenfelé ágyúk vannak különböző korokból. Amúgy mindenféle náció van a városban.

Beültünk egy bárba kávézni. Kihasználtuk az alkalmat a mosdó meglátogatására. Nagyon jól szórakoztunk, amikor beláttuk, valóban angol területen vagyunk. A mosdó két oldalán két külön csapból folyt a meleg és a hideg víz…

Meglátogattuk a római katolikus katedrálist. Mérete igazodott a városhoz. Bejáratánál csempe szentkép fogadott, a bejutáshoz keresztül kellett haladni egy arab stílusú, csempézett falú udvaron. Belül az orgona fölött Assisi kereszt függ. Azt hiszem, kedvelem ezt a városkát…

A Main Street-tel párhuzamosan fut a régi erődítmény fala. Hangulatos terecskéket alakítottak ki a fal mentén. A déli bástya mellett áll Nelson admirális szobra.

Botanikus kert

Ekkorra több kisebb csoportra bomlottunk. Megbeszéltünk egy találkozót a parkolóban. Mi korán érkeztünk vissza, így volt időnk beugrani egy rövid időre a The Alameda kertbe. Újabb érdekes színfolt, különösen az Erzsébet királynő látogatását hirdető, kavicsból kirakott járda.

Europa Point

Utolsó programpontként leautóztunk a félsziget déli csücskére. Itt áll a Trinity House világítótorony. Innen szabad szemmel is lehet látni Ceutát, a spanyol autonóm várost az afrikai Marokkóban. Sajátos élmény.

Nem messze áll a Szaúd-Arábia által finanszírozott, nemrég felépült Ibrahim-al-Ibrahim mecset. Nagy szerencsénk volt, mert az imám éppen az ajtóban állt, és kérésünkre simán beengedett körülnézni. Meglepődtünk, mert arab országokban ilyet nem tapasztaltunk. Mindössze a cipőnket kellett levenni. Nagyon érdekes látványt nyújtott a mór erődökben pár nappal azelőtt megismert építészeti megoldások modern kivitelezése. Jól sikerült. Megköszöntük a lehetőséget, és nagy barátságban váltunk el.

Nem egyszerű kiszabadulni Gibraltárról

Elindultunk hazafelé. Rögtön rájöttünk, hogy nem lesz egyszerű elhagyni Gibraltárt. A határtól a belvárosig torlódtak vissza az autók. Nagyon meglepődtünk, amikor egy rendőr az egész sort leterelte egy mellékutcába. Egy zsákutcába. A hosszú utca végén egy másik rendőr segített megfordulni, mehettünk vissza. Egyszerűen nem fért el egy ekkora dugó a városban…

A helyzetet nehezítette, hogy ismét lement a sorompó a futópálya előtt, érkezett az easyJet. Jó sok idő eltelt, mire végeztünk az útlevél ellenőrzéssel, és újra Spanyolországba kerültünk.

A szállóban jól esett naranccsal turbózott Sangriával leöblíteni ezt a változatos és izgalmas napot, hiába volt már éjfél után. Még egy napunk maradt kirándulni.

Nem szeretnél lemaradni semmi érdekesről?
Legyél tagja Facebook csoportunknak!

Vajon jól áll neked ez a vállalkozás?
Teszteld most játékosan, minden kötelezettség nélkül, érdemes-e belevágnod velünk egy életre szóló kalandba!

A csapatba akarok tartozni!
Print Friendly, PDF & Email

Szólj hozzá! Facebook fiókoddal egyszerű.