A cikket várhatóan 9 perc alatt tudod elolvasni.

Az Óperenciás tengeren is túl

Új világot ismertünk meg Amerikában
Megtapasztaltuk a rendezvények hatalmas erejét
Hogy lett belőlünk mégis MLM sérült?

Az előző fejezetet ott hagytuk abba, hogy elhatároztuk, elmegyünk a Herbalife 15. születésnapjára, az Extravaganzára Atlantába, Georgia államba. Így is tettünk. De előtte még beiratkoztam a London Stúdióba angol nyelvtanfolyamra, hogy tudjak valamit beszélni kint – ennek óriási jelentősége lesz később.

1995. januárjában apámmal felszálltunk egy frankfurti gépre, hogy onnan Washingtonba repüljünk. Utazásszervezőnk volt ugyanis oly bölcs, hogy hosszabbra vette tartózkodásunkat, és mivel a jegyár így volt kedvező, Washingtont is útba ejtettük.

Egy életre szóló út kerekedett belőle, mai napig profitálunk belőle.

Tetszik a cikk. Hol értesülök róla, ha új cikk jelenik meg?

Sajnos kevés és rossz minőségű fotónk van az útról, a digitális korszak még messze nem érintett meg minket, de igyekszünk átadni az út hangulatát.

Washington

Washingtonban egy olyan szállodában szálltunk meg, ami egy afroamerikai negyed és a spanyol negyed közti utcán áll. A szálloda kitűnő volt, mi meg élveztük a helyet. Mindkét negyedben kiszúrtunk egy-egy élelmiszerboltot, ahol két nap múlva már ismerősként üdvözöltek minket. Az afroamerikai boltos egyenesen dzso napottal köszönt, amikor beléptünk. Ez a bolt egyébként mintha egy krimi sorozatból ugrott volna elő: elől pult a tulajjal, hátul szélesedik a bolt, leghátul hűtők, amik csilingelnek, ha kinyitod. Egyébként az egész negyedben úgy éreztük magunkat, mint egy filmben vagy még inkább egy videó-klipben: kosárlabda pálya a grundon, a sarkon fél lábbal támaszkodik egy srác a böszme nagy, üvöltő rádiós magnójára és a többi kellék. A spanyol negyed éke egy hatalmas templom. Apám nagy örömére hamarosan megtaláltuk az olaszokat is, akiknél végre igazi kávét ihattunk. Azt viszont furcsállottuk, hogy a helyi magyaroknak nem igazán akaródzott kiszállni a kocsiból a környéken…

Apropó magyarok: nekik köszönhetjük egyik igen érdekes élményünket. Meghívtak ugyanis magukhoz, egy városszéli panel lakótelepre. A ház aljában szállodákba beillő lobbi, a két lift közül az egyik a földszinten, a másik az ötödiken állomásozik, hogy hamar odaérjen, a lakás hatalmas. Mi akkor Gazdagréten laktunk…

Körbejártuk a várost, bejutottunk a a Fehér Házba, a Capitoliumba, sok múzeumot megnéztünk a National Mall-on, eljutottunk a Kossuth házhoz. Nagyon tetszett a város. Olyan, mint egy világbirodalom központja  – milyen meglepő. Az ókori Rómában lehetett ilyen légkör.

Óriási élmény volt, hogy a repülőgépen odafelé az akkoriban debütáló Forrest Gump című filmet vetítették, majd becsöppentünk a film egyik kulcsjelenetének helyszínére, a Lincoln emlékmű környékére.

Atlanta

Washingtonból vonattal utaztunk Georgia államba, Atlantába. Este beszálltunk Washingtonban, reggel Atlantában ébredtünk. Atlanta teljesen más, mint Washington. Itt egy városszéli hotelben szálltunk meg, ami még sokkal jobb volt, mint a washingtoni. Furcsálltuk, hogy a kétágyas szobában két franciaágy volt, de  a metrón utazva, elnézve az emberek méreteit, rájöttünk miért. Szüksége volt és van Amerikának a Herbalife-ra és a Forever Living Products-ra is! Mindenesetre igen kényelmes volt.

Itt nagyon sokat tapasztaltunk az amerikai mentalitásból. A szupermarketben csak igazolványra adtak sört, de legalább bőven megreggeliztünk a kóstolókból. Minden étel van alkatrészenként, összecsomagolva készletbe és valamilyen készétel formában is. Amikor taxiba szállnánk, de sokan vagyunk, a rendőr helyezi el valamelyikünket a csomagtartóban, de a mikrobuszos aláíratja, hogy saját felelősségünkre szállunk be eggyel többen. Végignéztük, ahogy sebészi pontossággal és profizmussal távolítottak el a rendőrök egy zoknitolvajt a Coca-Cola emléktárgy boltból, pont mint a filmeken.

Atlanta a Coca-Cola központja, és így minden arról szól. Meg az Elfújta a szélről és a barackfákról. A belvárosban rengeteg a felhőkarcoló, különös érzés köztük sétálni. Valahogy lehozzák a szelet az utcaszintre, így az mindig fúj köztük. Nem csoda, hogy itt játszódik az Elfújta a szél. 🙂 A sokemeletes parkolóházhoz simán kipányvázzák a rendőrlovat.

Extravaganza

Az Extravaganza a Georgia Dome nevű stadionban került megrendezésre, ami közvetlenül a CNN Center mellett van. A rendezvény ámulatba ejtett minket. Mérhetetlen sok ember volt a csarnokban, és mind roppant lelkes. Mark Hughes, az alapító helikopterrel érkezett. A sztár előadó Jim Rohn volt. Az új kozmetikai szerek bemutatója közben lazán tűzijáték volt a fedett csarnokban, ami engem, mint kiállításszervezőt ledöbbentett. Egy léghajó repkedett a fejünk felett. A látvány lenyűgöző volt. Buzgón és büszkén lobogtattuk a magyar zászlókat, köztük az igen nagyot, ami nemrég még a BNV főterén lobogott…

Ám Mark Hughes két nap alatt sem tudta bejelenteni Magyarország hivatalos piacnyitását. Visszavonatoztunk Washingtonba, és a Dulles repülőtér sétáló folyosóin át hatalmas élményekkel telve, de kissé csalódottan hazaindultunk

Otthon a Bokros csomag várt ránk laza 75 százalékos vámemeléssel, meg az a tény, hogy hivatalosan megerősítették: tolódik a piacnyitás bizonytalan ideig. A körülmények ilyen kedvezőtlen fordulatai okán azonnali hatállyal visszaminősítettük magunkat törzsvásárlónak. Mivel a Herbalife-nál évenkénti megújítási díjat kellett fizetni, hamarosan elvesztettük a kártyánkat.

Hallottuk, hogy a cseh vonal romokba dőlt, így anyósom is elvesztette kapcsolatát. Végül valamikor a 2010-es évek elején nyitott piacot a Herbalife Magyarországon, ha jól tudom.

Megfogadtuk, soha többé network marketing…

Nem szeretnél lemaradni semmi érdekesről?
Legyél tagja Facebook csoportunknak!

Vajon jól áll neked ez a vállalkozás?
Teszteld most játékosan, minden kötelezettség nélkül, érdemes-e belevágnod velünk egy életre szóló kalandba!

A csapatba akarok tartozni!
Print Friendly, PDF & Email

Szólj hozzá! Facebook fiókoddal egyszerű.