A cikket várhatóan 5 perc alatt tudod elolvasni.

Elhúztunk északra

Sosem vágytunk Stockholmba, de nem tudtunk ellenállni a hívásnak
Szállodánk lágyan ringatózott a városházával szemben
Felfedeztük a belvárost és a Max Burgert

Sohasem gondoltuk, hogy el kéne utaznunk Stockholmba. A nizzai Europa Rally után viszont átgondoltuk a helyzetet, és végül alapos előkészítés után elindultunk Svédország fővárosába.

Én nagyon szerettem volna autóval menni, mert a Dánia és Svédország közötti híd nagy vonzerőt jelentett, és jelent ma is számomra. Viki nem osztozott lelkesedésemben, és sajnos gazdasági számításokkal igazolta, hogy repülővel töredék áron jutunk oda. Így hát 2007. április 12-én, egy szép csütörtöki napon állig beöltözve megjelentünk Ferihegyen, és a Wizzair járatával Stockholm Skavsta repülőtér felé vettük az irányt. Nem egyedül, egész csapattal indultunk.

Romba dőlnek az előítéleteink

Sok mindent gondoltunk Svédországról. Ezek között legelső volt, hogy nagyon hideg. Azt is gondoltuk, hogy lévén északon igen fegyelmezett ország lehet, meg azt, hogy meglehetősen szürke meg fehér a sok hótól.

Tetszik a cikk. Hol értesülök róla, ha új cikk jelenik meg?

Lehet, hogy általában így van,de ezen az úton sok ilyen előítéletünk ment a levesbe. Azt már a repülőről kiszúrtuk, látva a part menti szigetvilágot, hogy gyönyörű lehet az ország. Ezt a hatalmas fenyőerdő is alátámasztotta, amibe beleereszkedve elértük végül a repteret. A repülőtér viszont hozta a fegyelmezett, logikus ország képét, pillanatok alatt megtaláltuk a reptéri buszt, ami bevitt a belvárosba.

Az út a városig majd másfél órába telt, és a busz közönségének 99,67 százaléka volt magyar Foreveres. Egy, csak egy svéd legény maradt talpon a buszon, de ő is leszállt az első közbenső, külvárosi megállóban. Egyébként ebben a megállóban megcsodálhattuk az első eredeti IKEA-t. Volt hát időnk és társaságunk gyönyörködni a tájban, és jól érezni magunkat. Meglepően meleg volt, 20 fok körül, hó sehol. Győztük ledobálni a ruhadarabokat magunkról. Természetesen a buszon többen kötelességüknek érezték tájékoztatni a később érkezőket a helyzetről. Intették őket, hozzanak nagykabátot, két sálat, hótaposót, kesztyűt mert nyakig ér a hó – látván az egyik dombon levő mesterséges sípálya műhavát. Sajnos nem tudjuk, mit szóltak a kollégák, mikor megérkeztek fenti szerelésben…

Séta a szállásra

A városi buszpályaudvar a belváros közepén van, egybeépült a főpályaudvarral. Itt rögtön elintéztük a városi közlekedési jegyeinket. Meglepve láttuk viszont a jegypénztár tolltartójaként IKEA-s evőeszköz szárítónkat. Úgy volt gazdaságos, hogy csak másnaptól volt érvényes a bérletünk, így hát átsétáltunk a szállodához.

Utunk közben két alapvető dolgot állapítottunk meg: Stockholm rengeteg szigetre épült, és mérhetetlen számú híd köti össze ezeket, valamint hogy a belváros váratlanul szép. Valahol távolról hasonlítanak az épületek a pestiekre. Másrészt viszont már ezen az utunkon sem bírtuk nem észrevenni az utcán csellengő rengeteg bedrogozott embert. Minél kijjebb mentünk, annál többen voltak. Érintettünk egy Kőbánya-Kispest jellegű intermodális csomópontot vasútállomással, buszpályaudvarral, metró azaz Tunnelbana állomással és természetesen hajóállomással. Na itt rengeteg kétes figurát észleltünk, és a környezet sem volt sokkal kulturáltabb, mint pesti társán.

Szállodánk lágyan ringatózik a vízen

Elértük szállodánkat, ami egy Rygerfjord nevű kikötött lakóhajó. Hol máshol lehetne stílusosabban lakni Stockholmban, mint egy lakóhajón? Na ez a hajó igen jó helyen horgonyozik, pont szemben a Stadshusettel, azaz a városházával. Az étterem ablakaiból rálátni. Kajütünk az alsó fedélzeten, egy meredek lépcső alján volt, Igen piciny, de tiszta, rendes, igazi kajütablakkal. A többiek szállása körülöttünk, egy saját fürdőszobás kajütöt Editéknek tartogattunk későbbre. Az sem volt sokkal nagyobb. Mi két közös, a lépcső aljában megbújó, korrektül felszerelt, majdnem tágas fürdőszobán osztoztunk.

Irány a belváros

Miután elfoglaltuk kabinjainkat, elhatároztuk, felderítjük a belvárost. Bevásárlással kellett kezdenünk, mert néhányunknak még hiányos volt a másnapi egyenruhája. Találtunk is a célnak megfelelő, gyönyörű áruházat. A belváros modernebb része nem volt annyira szép, mint a régebbi, de tiszta és kulturált. Felfedeztük az italboltokat, merthogy ott csak ilyenekben lehet alkoholt venni, közértekben nem. Azt vélelmezzük, hogy droghoz könnyebb hozzájutni, mint alkoholhoz, legalábbis a részegek és bedrogozottak aránya ezt sugallta.

Nagyon nagyot sétáltunk a sétálóutcán és a belvárosi utcákban. Közben rengeteg modern képzőművészeti alkotást is láttunk, amik időnként kissé avantgárdba mentek át. Estére igen megéheztünk. Nagy örömmel fedeztünk fel egy Max Burger nevű helyi gyorsétterem láncot, ahol a hamburgerek mellett sok mást is lehet kapni. Többek között minden fogyasztás mellé ingyen kávét, teát, legalábbis akkoriban. Ezt a felfedezésünket magunkban kellett volna tartani, mert később alig fértünk be a rengeteg sorban álló magyartól, és a lehetőséget is korlátozták szegény megrettent étterem tulajdonosok.

Még egy feladatunk volt, megvárni és üdvözölni az érkező Editet és Zolit, akik a céges charter járattal érkeztek késő este. El is mentünk szállójuk lobbijába, és letelepedtünk. A lobbi tele volt Forever recepciós pultokkal és folyamatosan érkeztek Foreveresek, akik menetrend szerinti járatokkal jöttek, köztük jó ismerősök. Ez megalapozta a hangulatot a késői óra ellenére. Csak a charter gép nem érkezett meg, egyre késett. Végül úgy határoztunk, nem várjuk meg, visszatértünk a hajóra.

Másnap délelőtt szétváltunk, egy csoportunk Editék üdvözlésére sietett és felderítette a rendezvény helyszínét, a többiek a piacot választották. de erről majd legközelebb.

Nem szeretnél lemaradni semmi érdekesről?
Legyél tagja Facebook csoportunknak!

Vajon jól áll neked ez a vállalkozás?
Teszteld most játékosan, minden kötelezettség nélkül, érdemes-e belevágnod velünk egy életre szóló kalandba!

A csapatba akarok tartozni!
Print Friendly, PDF & Email

Szólj hozzá! Facebook fiókoddal egyszerű.