A cikket várhatóan 3 perc alatt tudod elolvasni.

Kék ég, tenger, Forever

Piros pólós nagy csapat
Miért nem buliztunk újra a szállodában?
A tenger látványa lenyűgöző Horvátországban

Aporeci képzés első napján csapatunk minden tagja beszerezte a rendezvény pólóját. Elhatároztuk hát, hogy a második nap mindenki ezt veszi fel. Jól tettük, mert az egységes, impozáns hatás elterelte kissé a figyelmet az esti buli utóhatásaként meggyötört arcunkról, pislogó szemeinkről.

Talán keményebb nap, mint az első

Erre a napra otthagytuk a bírói pulpitust, és közel a színpadhoz alkottunk egy pipacsmezőt. Ezen a napon talán még ütősebb előadásokat hallhattunk, mint előző nap. Előadott az európai igazgató, gyémánt menedzser, majdnem gyémánt menedzser, és még sok-sok más nagy eredményt elért vezető. Ráadásul a belépésünk óta első jelentős üzletpolitika változást is magyarázták, ami az árrendszert és az új belépőket érintette. Őszintén, nem sikerült átlátnunk. Muszáj volt figyelnünk.

Délben az előző napinál még jobb kávézót találtunk, ami igazán ránk fért. Leöblítettük jégkrémmel.

Tetszik a cikk. Hol értesülök róla, ha új cikk jelenik meg?

Művészeti vonalon sem szenvedtünk hiányt. Nagy örömünkre Tanja Zagar ismét többször előkerült. Nagyon jól hozta a délszláv hangulatot, csíptük. Programon kívül egyszer csak megjelent Pataky Attila is.

Házibuli

Este a szállóban folytatódott a képzés miatt kis időre megszakadt buli Tanja Zagarral és Pataky Attilával. Nélkülünk. Mi ugyanis otthon maradtunk, és áthívtuk a szomszédban tanyázó nyíregyházi és miskolci csoportokat. Házibulit tartottunk. Mindenki hozta a magáét, bedobtuk a közösbe. Oly jól sikerült az este, hogy a végén szó szerint könnyesre röhögtük magunkat. Azóta is emlegetjük, ha találkozunk. Megint nem sokat aludtunk…

Porec

Másnap reggel nagy nehezen kivakartuk magunkat az ágyból, összekészültünk, és elindultunk. Na nem haza, elsőre csak Porec belvárosába. Nem tehettük meg, hogy ott vagyunk Isztria egyik gyöngyszemén, és meg sem nézzük.

A város tele volt hozzánk hasonlóan gondolkodó Foreveresekkel. Lépten-nyomon megálltunk valakit üdvözölni, fotózkodni, pletykálkodni. Még mindig fogadtuk a gratulációkat lakitelki előadásunkért. Ez meglepett, de piszkosul jólesett.

A kikötőben ránk érett a fagyi idő. Ilyenkor nincs mit tenni, pánikszerűen fagylaltkelyhet kell találni. Sikerült. Nagyot. Viki úgy gondolta, most sokkal közelebb vagyunk Splithez, mint otthon, és ezt Banana Splittel ünnepelte…

Abbázia

Hazafelé volt időnk. Konvojban gurultunk, kényelmesen. Sokszor megálltunk gyönyörködni a látványban. Rengeteg helyen nyílt pazar kilátás a tengerre. Abbáziában, horvátul Opatiában aztán úgy megálltunk, hogy órákra ott maradtunk.

Természetesen egy kávézóban kezdtük. Gyönyörű kávézó volt a tengerparton. Kávé közben felvetettük Editnek, egy szót sem értünk az új rendszerből. Erre aztán ott helyben tartott nekünk egy képzést. A közeli asztalokról összehordott cukros tasakokkal szemléltette mondanivalóját. Kérdezhettünk is, így végre leesett a tantusz. Életünk egyik legszebb és legemlékezetesebb képzése volt.

Mielőtt elváltunk, tettünk egy hatalmas sétát a városban. Meg készítettünk pár ezer képet a tengerparton. Hazaúton ismét lenyűgözött a horvát táj szépsége.

Rendesen megünnepeltük Manager minősülésünket. Három hónapon át. Hazaérve Horvátországból végre elkezdhettük tényleges tevékenységünket, mint Manager.

Nem szeretnél lemaradni semmi érdekesről?
Legyél tagja Facebook csoportunknak!

Vajon jól áll neked ez a vállalkozás?
Teszteld most játékosan, minden kötelezettség nélkül, érdemes-e belevágnod velünk egy életre szóló kalandba!

A csapatba akarok tartozni!
Print Friendly, PDF & Email
Kék ég, tenger, Forever

Szerinted?

Köszönjük szavazatodat!

Szólj hozzá! Facebook fiókoddal egyszerű.