A cikket várhatóan 5 perc alatt tudod elolvasni.

London, Royal Guard és pár taliga pénz

Angol reggeli lengyel felszolgálással
Magyarnak lenni Wembley-ben
Rájártunk a fenevadra

Esti kocsma kalandunk után kissé nehezen keltünk ki az ágyból. Az eredeti angol reggeli, amit már akkor lengyelek szolgáltak fel nekünk, megvigasztalt. Érdekes volt dziękuję-mel megköszönni. Sietnünk kellett, mert addig soha nem látott újdonság várt ránk a Wembley Arenaban.

Gyémánt képzés

A délelőtt ugyanis olyan képzéssel telt, amit csak és kizárólag gyémánt menedzserek tartottak nekünk. A Forevernél a gyémánt szint kicsit más, mint hasonló hálózatoknál, mert igen-igen nagy teljesítményt kell nyújtani megszerzéséért, ebből eredően nagyon kevés van belőlük. Belőlük gyűlt össze vagy egy tucat minket tanítani. Még Aidan O’Hare alelnök is beült a képzésre…

Magyar körmenet Wembley-ben

Ezután a csendes, elmélyült képzés után újra elszabadult a buli. Nagyobb, mint előző nap. Látván ellenfeleink profi szereplését, rendesen belehúztunk a Spirit Award küzdelembe. Komplett körmeneteket szerveztünk az Arénában. Elől ment pár vezető, utána a hatalmas magyar zászló, azután mi a Hungary felirattal, végül a sort jó pár lelkes önkéntes zárta. Persze ahogy elhaladtunk a különböző nemzetek előtt, azok sem hagyták magukat, ebből aztán pokoli hangzavar kerekedett.

Tetszik a cikk. Hol értesülök róla, ha új cikk jelenik meg?

A magyar büszkeség csak fokozódott, mikor a European Sonya Contest második udvarhölgyének választották a magyar versenyzőt. Még ez is tudott fokozódni a Gidófalvi házaspár megjelenésével, mint frissen minősült gyémánt menedzserek.

Rex Maughan szokásos évi beszédét a Royal Guard hivatalos zenekarának koncertje vezette fel. Különös, felemelő látvány volt, ahogy Rex végigvonult kíséretével a királyi testőrök között…

Pénzhegyek

Közben folyamatosan osztották a nyereségrészesedési program csekkjeit. Ahogy durvultak az összegek, egyre elképesztőbb külsőségekkel adták át a csekkeket. Voltak, akiket lakájok vezettek fel a színpadra. Mások pénzét kéményseprők szerezték elő a kéményekből, megint mások a kerekasztal lovagjaitól kapták elismerésüket. Egyszer csak maga VIII. Henrik érkezett a színpadra, és nagy kegyesen kiosztott pár csekket hűbéreseinek. Zseniális alakítás volt, mindenki emlékszik rá, aki látta. Végül már apródok hordták fel taligával a pénzt a színpadra. Konkrétan kinyomtatott játékpénzek voltak a taligában, amit az összegek jogosultjai boldogan dobáltak szét a színpadról. Meg Rex maga, aki láthatóan felettébb élvezte a dolgot…

A legnagyobb csekkek összegeit egyenesen tüzes íjászok lőtték a színpadra. Rendkívül látványos volt, ahogy az aréna végében lőttek, a láng végighaladt a csarnokon – láthatóan egy vezetéken, nehogy baj legyen – majd fellobbantott a színpadon egy máglyát, amiből előtűnt az összeg.

Így kapta meg jogos jussát Berkics Miklós is. Méghozzá ismét Európa legnagyobb csekkjét. Ismételten vállon végezte, mint már addig is számtalanszor…

Elbuktunk

A rendezvény végén kihirdették a Nemzeti Büszkeség díjának és a Spirit Award lelkesedési díjnak a nyerteseit. Előbbit Románia kapta, akik méhecskének öltöztek. Az egész csapat. Mindenütt zümmögtek az Arénában, de még London szerte is… A Spirit Award csüggesztő módon a görögökhöz került, hosszú idő után először nem hozzánk. Gratuláltunk nekik, de visszavágót ígértünk Bécsben. Igen Bécsben, mert addigra kihirdették, Bécs lesz a következő rendezvény házigazdája.

Na ennyi volt a “komoly munka”, mehettünk kocsmázni.

Pommelers Rest és a fenevad

Az történt ugyanis, hogy egész nap meséltük esti kocsmai élményünket, és vittük a fenevad hírét. Estére egész csapat csatlakozott hozzánk, élükön Editékkel.

London egész más város, mint Budapest. Végigvonultunk rajta nemzeti szerkóban, arcfestéssel, és különösebben fel sem tűntünk senkinek. Nem úgy, mint két éve Budapesten. A londoniak szokva vannak sok mindenhez…

A pubban egy egész termet elfoglaltunk. Nagy örömünkre csatlakozott hozzánk az udvarhölgy is. Fogyott a The Beast rendesen, de más is. Olyan élmény volt ez, hogy azóta is emlegetjük. Editék maradtak még pár napot Londonban. Egyik nap jelezték SMS-ben, elfogyott a The Beast…

Sokáig maradtunk, pedig éjszakai busszal kellett indulnunk a reptérre.

Kalandos utazás

Azért csak sikerült felébrednünk időben és felszállnunk az N73-ra. Elképedtünk London éjszakai életén. Akkor még Budapesten árnyéka sem volt ennek.

Át kellett szállnunk egy éjjel-nappal közlekedő másik buszra, amivel elérhettük a reptéri járatot. A busz azonban nem állt meg a megállóban. Előre mentünk szólni, de azt mondta, le van zárva a megálló, így elvitt a következőig. Hajnalban csomagokkal kellett vagy fél kilométert gyalogolnunk a Buckingham Palace kerítése mellett. Szidtuk a sofőrt, azóta is csuklik, ha eszünkbe jut. A megállóban egyébként egy 1 méterszer 1 méteres elkerítés volt, ahogy visszaérve megszemléltük…

Azért csak elértük a repülőt. Bécs felé közeledve észleltük, szelek szárnyán röpülünk, sokkal gyorsabban érünk Schwechatra, mint a menetrend gondolta. Olyannyira, hogy az előző pesti busz még nem ért a reptérre…

Mikor állóhelyre gördült a gép, pontosan negyedóránk volt elérni a buszt. Elértük. Azóta is ezt tartjuk átszállási rekordunknak.

Itthon aztán energiával kegyetlenül feltöltve vetettük magunkat az életbe.

Nem szeretnél lemaradni semmi érdekesről?
Legyél tagja Facebook csoportunknak!

Vajon jól áll neked ez a vállalkozás?
Teszteld most játékosan, minden kötelezettség nélkül, érdemes-e belevágnod velünk egy életre szóló kalandba!

A csapatba akarok tartozni!

Holnap megismerkedünk a hajdinával.
Következő alkalommal 2010 izgalmas tavaszába csöppenünk bele.

Print Friendly, PDF & Email
London, Royal Guard és pár taliga pénz

Volt már félórán belüli átszállásod repülőről?

Köszönjük szavazatodat!

Szólj hozzá! Facebook fiókoddal egyszerű.