A cikket várhatóan 6 perc alatt tudod elolvasni.

Még egy nap Stockholm

A kék terem, ami sötétvörös
A büszke hadihajó, ami öt percen belül elsüllyedt
Hová kell menni, ha egész Stockholmot akarjuk látni madártávlatból?

Stockholmi tartózkodásunk utolsó teljes napja nem kevésbé volt mozgalmas, mint az előző. Reggeli után felkerekedtünk, hogy megnézzük a városházát közelebbről, ha már annyiszor láttuk reggeli közben a kajütablakból.

Odafelé menet történt egy eset, amit azóta sem tudunk eldönteni, mókás-e inkább vagy szomorú. Látszott, hogy aznap csak későn tudunk beülni valahová enni, ezért betértünk egy élelmiszerboltba vásárolni. A boltban a polcok között levő levő utcák nagyon szűkek voltak. Közvetlen utánunk érkezett egy fiatal srác, aki láthatóan át volt itatva valamilyen anyaggal. Ez nem akadályozta meg benne, hogy jól nevelt legyen, és a kezében szorongatott zacskócskát, amiben erősen gyaníthatóan nemrég még a kérdéses anyag lapult, mindenképpen hulladékgyűjtőben kívánta elhelyezni. A gond ott kezdődött, hogy fejébe vette, a Viki kezében levő kosár a megfelelő  hulladékgyűjtő. Meg is indult teljesíteni a küldetést, ám ezt Viki zokon vette, és odébbállt. A srác nem adta fel, követte. Viki menekült a kosárral a polcok közti labirintusban, a srác utána, mi meg csak néztünk döbbenten. A baj az volt, hogy a fiatalember térérzékelése nem működött már rendesen, és minden fordulóban nekiment a szemközti polcnak. Úgy néztek ki, mintha Pacmant játszanának élőben. Végül Viki elunta a játékot, letette a kosarat, és odébb ment. A srác boldogan elhelyezte benne a tasakot, és távozott. Viki új kosár után nézett…

Stadshuset

A stockholmi városháza, a Stadshuset, ami mára a város szimbóluma, a XX. század elején épült, és igazán karakteres épület. Egészen egyedivé teszi a városházák között, hogy az éves Nobel-díjátadót a benne található Kék teremben és Arany teremben tartják. Tornya tetején ott a három korona, Svédország jelképe.

Tetszik a cikk. Hol értesülök róla, ha új cikk jelenik meg?

Vezetéssel látogatható, amit nem hagyhattunk ki. Amíg várakoztunk, élveztük a kilátást a városháza előtti parton, visszanéztünk a Rygerfjord szállodahajónkra. A látogatás a Kék teremben kezdődött és végződött, ami speciel sötétvörös. Nevét az eredeti elképzelés alapján kapta, hogy kékre festett, csiszolt téglából építkezzenek, és pár tégla valóban sötétkék színű. Végigjártuk a Tanácstermet a Hercegi galériát, és az Arany termet, aminek falmozaikjához 19 millió aranyfüstdarabkát használtak fel.

Visszatérve a Kék terembe vezetőnk elárulta, itt szokták tartani a Nobel-díjátadás fogadását. A terembe lépés szigorúan protokolláris ilyenkor, ha bejelentik az embert, akkor méltóságteljesen le kell vonulni a terembe a reprezentatív lépcsőn. Ahhoz, hogy ez az ember párjába karolva is megfelelően elegánsra sikeredjen, a szemközti falon van egy csillag. Ha a pár folyamatosan azt nézi lejövetel közben, akkor nem buknak orra, és megfelelően elegánsan érkezhetnek. Természetesen azonnal kipróbáltuk. Sikerült.

Talán még ennél is nagyobb, bár picinyt szürreális élmény volt ugyanabban a helyiségben pisilni, mint számtalan Nobel díjas. Ez sem maradt ki…

Royal Canal Tour

A városháza felfedezése után a hajózásé lett a főszerep többféle módon. Először befizettünk a Royal Canal Tour hajós városnézésére, ami megkerülte a Djurgården szigetet. Hasonló vízibusszal utaztunk, mint amik Amszterdamban közlekednek. A fedélzeten hangfelvételt közvetítettek fejhallgatóinkba sok nyelven, és még egy térképet is kaptunk a látnivalókkal, beszámozva. Semmi sem akadályozhatta meg, hogy jól tájékozottak legyünk Stockholmot illetően. A szigetkör jó másfél óra volt, és ezalatt szinte mindent láttunk a vízről, amit korábban felfedeztünk vagy a terveinkben még szerepelt felfedezni. Csak a Globen maradt ki, de a nap folyamán később pótoltuk a hiányosságot. Élveztük a hajózást, pihentető, informatív és élmény volt.

Vasamuseet

1628-ban Stockholm kikötőjéből látványos külsőségek és ágyúdörgés közepette kifutott az addig épített legnagyobb hadihajó, a Vasa, majd durván két kilométer megtétele után egy széllökés következtében oldalára dőlt és elsüllyedt. 1956-ban találták meg, 1961-ben kiemelték, több éves munkával konzerválták, majd építettek köré egy múzeumot.

Ez volt következő állomásunk. A hajó elképesztően nagy és látványos, több emelet magas. A körülötte emelt épületben sok-sok termen át foglalkoznak a korral, amiben épült, a hajóépítési és hajózási szokásokkal, a hajó felkutatásával és kiemelésével és még sok minden mással. Kiállították a hajó nem elhanyagolható méretű makettjét is. A leglátványosabb rész talán az egyik ágyúfedélzet másolata, amire fel lehet menni, és életnagyságú, fából faragott figurák mutatják rajta a tengerészek életét. Beszálltunk segíteni nekik. Több órát töltöttünk ott, kihagyhatatlan program ez Stockholmban, el voltunk ragadtatva.

Kaknästornet

Sajnos a Vasa árbocaira nem lehet felmászni, bár kilógnak az épületből, és biztos pompás látvány nyílik róluk. Sebaj, nem messze megtaláltuk a megfelelő lehetőséget. A Djurgården csatona túlsó partján magasodik a Kaknästornet, Stockholm TV és rádiótornya, és a felső két szint látogatható. Nosza, fel is lifteztünk rá. A legfelső szint nyitott kilátó sűrű rácsokkal, alatta bisztró és étterem található. Ebben a sorrendben teljesítettük a kihívást.

A kilátóból pazar, körkörös kilátás nyílik. Innen végre vethettünk egy végső pillantást a Globenre is, ami óriási golflabdaként vagy pöfeteg gombaként magasodik ki a városból. Gyönyörködtünk egy bő félórát, de úgy fújt a szél, hogy visszahúzódtunk az étterembe, ahonnan egyébként szintén impozáns a kilátás, csak üvegen keresztül. Az étterem berendezése meglehetősen sajátos, nem igazán tudtam mit kezdeni az ötágú, romantikus gyertyatartóval egy 155 méter magas torony tetején. Randihelyszínnek speciális, és jobban belegondolva kiváló.

Még egy kis belváros

Már igencsak késő délután volt, mire a belváros felé vettük az irányt, és kerestünk valami ehetőt. Utána még sétáltunk egy keveset a modern belvárosban. Találkoztunk egy magyar taxisofőr hölggyel, aki felettébb megörült nekünk, és érdekeseket mesélt. Sötétedett, mire visszaindultunk a szállodahajóra.

Születésnap

Korántsem volt vége a napnak. Bea éppen aznap ünnepelte születésnapját, ezt meg kellett ünnepelni. Heveny ünneplés kezdődött a Rygerfjord minden kajütjére kiterjedően, ami egyben búcsúbuli is volt. Később a hajó előtti padokra telepedtünk, megengedte a szokatlanul enyhe időjárás. Bea muffinokból rögtönzött tortát kapott svéd nemzeti színű mécsesekkel díszítve. Késő estig jól éreztük magunkat.

Elindulunk hazafelé

Másnap kora reggel kellett ébrednünk, várt minket a reptér. A buszállomáson rutinosan megtaláltuk a Skavsta repülőtérre tartó buszt. A buszról megcsodálhattuk az éppen bevezetett, Európa által csodált és figyelt dugódíj ellenére igen méretes forgalmi dugókat. Mi szerencsére a városból kifelé, a másik irányba tartottunk. Kicsit odébb búcsút vettünk a gyönyörű svéd tájtól és a jellegzetes pajtáktól. Akkoriban még furcsa volt, hogy a reptéren egészen a repülőig kellett sétálnunk, szerencsére nem állt messze a termináltól.

Élményekkel tele, energiával feltöltve hagytuk el Svédországot. Sajnáltuk, hogy nem maradhattunk még egy keveset, de otthon is roppant mozgalmas hónapok vártak ránk.

Nem szeretnél lemaradni semmi érdekesről?
Legyél tagja Facebook csoportunknak!

Vajon jól áll neked ez a vállalkozás?
Teszteld most játékosan, minden kötelezettség nélkül, érdemes-e belevágnod velünk egy életre szóló kalandba!

A csapatba akarok tartozni!
Print Friendly, PDF & Email

Szólj hozzá! Facebook fiókoddal egyszerű.