A cikket várhatóan 6 perc alatt tudod elolvasni.

Wembley, Arena és megint a vikingek

A Tube rejtelmei
Wembley ismét hatalmas magyar sikernek adott otthont
A szörnyeteg buszra kényszerített minket…

Esti londoni sétánk után nem sok időnk maradt aludni. Viszonylag korán bele kellett vetni magunkat a londoni tömegközlekedésbe, mert el kellett jutnunk a Wembley Arena-ba.

Tarts balra!

Most a közlekedés másik ágazatával, a londoni metróval, azaz a Tube-bal ismerkedhettünk. Már a King’s Cross állomás megfelelő peronjához vezető, hosszú-hosszú folyosókon át tartó séta élmény volt, mert táblákkal utasítottak a balra tartásra, ami merőben szokatlan volt számunkra.

Hamar megtanultuk azt is, miért tart magánál minden, Londonban kicsit is járatlan személy metrótérképet. Gyorsan rászoktunk erre mi is. A Baker Street átszállóhelyig tartó út egyszerű volt, ám onnantól igazán résen kellett lennünk. Több irányba tartanak az ugyanazon peronnál megálló metrószerelvények, ráadásul más-más megállókiosztással. Még az ugyanolyan színű vonalak is többfelé ágaznak a végükön, és a vonatokon ezt csak a végállomás kiírása jelzi. Nem árt tisztában lenni vele, mire is szállunk fel. Na ebben felbecsülhetetlen segítség a vonalhálózati térkép, amihez egyébként úton-útfélen hozzá lehet jutni.

Tetszik a cikk. Hol értesülök róla, ha új cikk jelenik meg?

Megérte kitalálni a Wembley parkig, mert olyan rendezvényben volt részünk, amit előtte elképzelni sem tudtunk, még úgy sem, hogy rendezvényszervező vagyok. Máig emlegetjük.

A GDPR európai adatvédelmi rendelet előírásai miatt a YouTube jóváhagyásodat kéri, hogy betöltődhessen. Több információt az Adatkezelési tájékoztatóban találsz.
Engedélyezem

Megérintett a hely szelleme

A Wembley Arena a híres Wembley Stadium árnyékában húzódik meg. Különös érzés volt látni a magyar zászlókkal gyülekező tömeget ennek a magyar szempontból igen jelentős helynek a tövében. Szétfeszített minket a büszkeség.

No nemcsak magyarok gyülekeztek ott, hanem a szokásos irdatlan tömeg a tágan értelmezett Európából, Izraeltől a Kaukázusig. Mindenkinél zászlók voltak, és hangosak voltak. Ebben a tömegben kellett megtalálnunk a Forever Living Products Magyarország megadott képviselőjét, mert be kellett nála jelentkezni, megérkeztünk. Így juthattunk fel a színpadra átvenni Manager elismerésünket Rex Maughantól. Addig dolgoztunk, míg végül sikerrel teljesítettük a feladatot.

Bejutva a csarnokba minden addigi Rally-nál több embert találtunk ott. Nem sok hiányzott a húszezerhez. Ilyenkor úgy átérzi az ember, milyen helyre sodorta az élet…

Világ-fővárosi művészet

Nem tudom felsorolni, mennyi és miféle művészeti élményben volt részünk a két nap alatt. Igen erősen átéreztük, most bizony a világ egyik fővárosában vagyunk. Olyan produkciók adták egymásnak a kilincset, amik bárhol, bármilyen rangos helyen megállták volna a helyüket. Csak annyit adalékul, hogy Vanessa Me és hegedűs lányokból álló csapata időről-időre megjelent a színpadon egy-egy új produkcióval…

Ismét hatalmas magyar siker Wembley-ben

Rövid akklimatizáció után máris megtalált minket a Feladat. Ebben az évben is erősen gyúrt a magyar csapat a lelkesedési verseny díjára, a Spirit Award-ra. A megszokott tapsgépek és a hatalmas magyar zászló mellett ebben az évben egy betűkből összeálló hatalmas Hungary felirattal is nyomatékosítottuk ezt. Minden betűnek volt piros és zöld oldala, fehér alapon. A biztos hatás kedvéért még piros villogót is szereltünk rá…

Ennek a feliratnak állandóan látszania kellett, lehetőleg mozognia, táncolnia, és időnként megforgattuk, hogy változzon a színe. Felkértek minket a G betű kezelésére. Aztán hamar elneveztek a rendezvény G pontjának… Kemény meló volt két napon át tartani a betűt és mozogni vele, felváltva cselekedtük ezt.

A rendezvény elején fellépő hippi zenekar tagjaiban döbbenten fedeztük fel a cég vezetőségét…

Kis idő múlva viszont egyenként, angolosan jelentek meg a színpadon. Cilinderben, esernyővel, Gregg Maughan még egy plüss buldogot is hozott magával a nagyobb hatás kedvéért… Utoljára Rex Maughan egy piros telefonfülkéből került elő.

A szokásoknak megfelelően az országok felvonulása volt a nyitó esemény. Minél később került sor egy országra, annál rangosabb helyezése volt Európában forgalma alapján. És igen, megint a magyarok kerültek utoljára a színpadra! Ismét mi voltunk az elsők Európában!

A világot jelentő londoni deszkák

Nem sok időnk maradt örülni. Az oldalsó kijelzőkre rákerült a hívás: Stage Call New Managers Hungary. Torkunkban dobogott a szívünk, mikor elindultunk a színpad felé. Név szerint hívtak a színpadra, miután ránk adták a piros szalagot, és Rex kezet fogott velünk. Mi több, Viki puszit is kapott. Mindenkinek kívánjuk ezt az érzést!

A legnagyobb meglepetés viszont a színpadról lefelé jövet várt ránk. A vikingek már Stockholmban is nagyot alkottak. Itt, Londonban felsorakoztak a lejáratnál, kivont kardokból és zászlóból alkottak diadalívet. Ezen át kellett lejönnünk a színpadról. Elsöprő érzés… Most is hálás szívvel gondolunk rájuk, és köszönjük nekik!

Editéknek adtuk át a színpadot

Hamarosan Edit és Zoli követett minket a színpadon, átvehették nyereségrészesedésüket a Profit Share program keretében. Aztán fotózkodtunk. Rengeteget.

Nem ért még véget a magyar diadalmenet. A további események egyik műsorvezetőjének Kósa L. Adolfot hívták a színpadra. Adolf különleges, európai hátú, angol és magyar bélésű zakóban érkezett.

A  nap folyamán még drukkolhattunk a European Sonya Contest szépségverseny magyar résztvevőjének, és láthattunk rengeteg, egyre emelkedő nyereségrészesedési csekket, amelyek meglepően nagy százalékát magyarok kapták.

Estére kótyagos lett a fejünk. Elhatároztuk, ismét sétára indulunk, és ezúttal kocsmázunk is, hadd legyen oka fejünknek a kótyagosságra…

The Pommelers Rest

Nyakunkba vettük tehát este a várost. Most sem kicsinyeskedtünk a távot illetően. Elhaladtunk a gyönyörűen kivilágított Tower mellett, és átkeltünk a Tower Bridge-en.

Közben folyamatosan lestük a pubokat. Elkeseredtünk az árak láttán. Legnagyobb meglepetésünkre viszont a híd túloldalán, alig három sarokra tőle találtunk egy kocsmát, ahol durván fele áron voltak a menük, minden angol földi jóval megáldva. Jó alaposan körülnéztük, mert gyanakodtunk, de minden rendben levőnek tűnt.

Bementünk hát, hogy rendeljünk. Kezdő pubozónak ez nem is egyszerű feladat! Először megfigyeltük a rendszert, miután nagy nehezen találtunk egy szabad asztalt. Volt rajta egy szám, réztáblán, ezt biztos ami biztos megjegyeztük. Jól tettük, mert az ételt ez alapján hozták ki. Következő feladatként megkérdezték tőlünk, hány pint sört kérünk. Egyet vállaltunk be, és ezt is jól tettük, mert ez majdnem egy fél literes korsó. Következő kérdés: melyikből kérünk? Megszámoltuk, huszonhat csap volt a pulton… Könnyítésként felfedeztük, ebből vagy öt cider. Találomra kiválasztottuk a The Beast nevű fenevadat.

Rájöttünk, hogy az italt magunk visszük az asztalhoz, így az ételre várakozás közben kortyolgatva találgathattuk, vajh miért neveznek egy sört fenevadnak? Rájöttünk. Meglehetősen gyorsan. Mire az étel kiért, azonnal kellett valami, ami felszívta az alkoholt. A steak egyébként isteni volt.

A fenevad hatása alatt letettünk tervünkről, hogy gyalog megyünk haza. Igyekeztünk eltalálni egy 42-es buszt, attól csak keveset kellett sétálni. Útközben azt is felfedezhettük, miként ellenőrzik a sofőröket a London Transport ellenőrei.

Elhatároztuk, másnap alaposan elmeséljük élményünket a többieknek. Úgy is tettünk. Érdekes eredménye lett

Nem szeretnél lemaradni semmi érdekesről?
Legyél tagja Facebook csoportunknak!

Vajon jól áll neked ez a vállalkozás?
Teszteld most játékosan, minden kötelezettség nélkül, érdemes-e belevágnod velünk egy életre szóló kalandba!

A csapatba akarok tartozni!
Print Friendly, PDF & Email
Wembley, Arena és megint a vikingek

Neked hogy áll London?

Köszönjük szavazatodat!

Szólj hozzá! Facebook fiókoddal egyszerű.